Feszült hangulatú délelőttön hagytam el a várost. Hisztériát okozott a britek kiválása az Európai Unióból. A médiumok úgy tálalták, mint egy kisebb világvégét. Pénzügyi pánik, zuhan a font és a forint, tőzsdekrach, káosz, vége az Uniónak, sőt: vége Európának. Totus mundus stultisat – táncolnak a gondolataimba egykori Habsburg uralkodónk szavai. Az egész világ eszelősködik! Közben a budai rakparton suhanok át a szépséges Margithíd alatt, egy pillantás a „Fehér Házra”, beugrik az óriási freskó és a lelkes sakkozó. Ő szentségtelen kezekkel avatkozott a sorsunkba. Az Országház mellett milyen jól esik most mégis megpillantani Tisza István méltóságteljes alakját és délen Andrássy Gyula lovas szobrát. Eszembe jut, mennyit álmodoztam arról, hogy kedves városom visszanyerheti régi fényét, díszeit, s ez itt megtörtént.

Egy könyv képes csodákat tenni. De még mennyire. Nemrég jelent meg Szerencsés Károly kötete, amely a Felesé-G-em könyve címet kapta. Nem titok, a történész, író szinte minden napja harc a betegségével. Több mint egy évtizede. Dialízis másnaponként… Neki nem kapaszkodó, sokkal inkább segítség az írás, mindenekelőtt ahhoz, hogy elérhesse a „holnap vonatát”, s hogy kifejezze és közzétegye gondolatait, amelyek által a világ része marad most is és életén túl is. Ezért is olyan sajátosak immáron Szerencsés Károly könyvei, például a 2011-ben megjelent Véna, s ez a mostani is.

Földesi Margit - Szerencsés Károly

Halványkék választás

- 65 éve történt -

   Tizenkétezer ember indult el azon az augusztusi vasárnapon, hogy teljesítse pártja parancsát. Ezerkilencszáznegyvenhetet írtak és előrehozott választásokat tartottak Magyarországon. Az 1945-ben megválasztott polgári többségű Nemzetgyűlést 1947 nyarára a baloldali erők szétverték, és Tildy Zoltán  köztársasági elnök szolgaian fel is oszlatta a demokrácia legfontosabb őrhelyét. Időközben terrorral likvidálták a legerősebb ellenzéki pártot, Sulyok Dezső Szabadságpártját, és emigrációra kényszerítették a kisgazda miniszterelnököt, Nagy Ferencet is. Már semmi visszatartó erő nem fékezte Rákosi Mátyást és csapatát: megkezdődött a hidegháború, a Szovjetunió folytatta az általa megszállt államok szovjetizálását.

Who are the court adherents?

A reply to György Konrád by Károly Szerencsés

Szerencsés Károly

Tudathasadás vagy tudatos hazugság?

A magyar baloldal 1947-ben, fasisztának nyilvánította a demokratákat. Fasiszta lett Sulyok Dezső, Pfeiffer Zoltán, Nagy Ferenc, mindenki, aki a demokratikus Magyarországért kiállt. 1957-ben fasisztának nyilvánították 1956 forradalmárait, akik a függetlenségért, demokráciáért léptek fel. 1989 után fasisztának bélyegeztek mindenkit, aki magyar demokráciát szeretett volna. Fasiszta lett Antall József is és Orbán Viktor is.

Szerencsés Károly

A magyar parlamentarizmus vége

   A mostani napokban felrémlik a parlamentarizmus, a parlamentnek felelős kormányzás és a népakaratra épülő politikai rendszer vége. 1848-ban alkották meg Magyarországon ezt a rendszert. Komoly szünetekkel, de mostanáig működött. (a szünetek: 1849-1867; 1919; 1949-1989). Lényege a választás volt; a választás révén létrejött parlament (országgyűlés, nemzetgyűlés); és a parlamenti erőviszonyoknak megfelelően működő kormány. A parlamenti többség törvényeket alkotott, amelyek szellemében és paragrafusai által kormányzott. Az ellenzék kritikát fogalmazhatott meg, bírálhatott és legfőképpen készülhetett a következő választásokra, amikor lehetősége nyílik a parlamenti többség megszerzésére. Ez a rendszer nehezen bontakozott ki nálunk: a parlamenti váltógazdaság meghonosodását számos körülmény akadályozta. Így volt ez a dualizmus évtizedeiben, a Horthy-korszakban és a rövid 1945-1949 közötti demokráciakísérlet alatt is. Az 1989/90-es rendszerváltoztatás legnagyobb jelentősége abban állt, hogy a parlamentarizmus újrahonosításával megteremtette a politikai váltógazdaság lehetőségét és gyakorlatát is. Vagyis a népakarat a választások révén a parlamentarizmusban testesült meg.

Meghasonlók sorsa

Válasz Kertész Ákosnak

 Joviális öregúr, széles, optimista mosollyal tekint a jövőbe az Amerikai Magyar Népszava lapjairól. Kertész Ákos „Európa és Gyurcsány közti párhuzamokról” írt cikket.  Mit is mond? Orbán Viktor – ha nem állítja meg Európa – eljuttatja a földrészt egy olyan tragédiáig, amibe Hitler kergette. (Háború, népirtás, soha nem látott pusztítás.) Komor jóslat.  Vajon komolyan gondolja? Ezen kívül: ma Magyarország egy náci-fasiszta ország („góc”). Tovább: A szabadságot mi mindig másoktól kaptuk és nem is tudtunk vele élni soha.  Orbán Viktor „neonáci diktátor”, Hitler parafrázisa. Orbán strassbourg-i szereplése után írja: Európa elveszett! Vége van…  Ázsia egy jelentéktelen félszigete lesz. Köszönjük Orbánnak. Mindez már éppen elég lenne egy életfogytig tartó beutalóhoz a Lipótmezőre, ha Gyurcsányék ideje alatt az is el nem illant volna a semmibe. (Majd a szándékok szerint „valakinek” a zsebébe.)

Kik is az udvaroncok?

Válasz Konrád Györgynek

Konrád György cikket írt a New York Times-ba. Mi lehetett a célja? Tájékoztatni az amerikai közvéleményt Magyarország helyzetéről? Hozzájárulni a magyar kormány megbuktatásához? Megalázni, megszégyeníteni a magyarokat?

Szerencsés Károly

Kedves Edvardom!

-         Itt az alkalom, Edvard! Most kiváló lehetőségeink nyílnak felfedni a magyarok valódi arcát!  Az oroszokra már nem építhetünk, de itt van Nyugat-Európa és az Amerikai Egyesült Államok. Megint elég volt a sajtó, hogy felhergeljük a politikusokat. A hangulat most nagyon kedvező. Beszéltem a legfontosabb hangadókkal.  A magyarok mellett elszigetelt lengyel és portugál kísérleten kívül más senki nem áll ki. Orbánt sikerült démonizálni és azonosítani vele az egész magyarságot.  Most kell felvetnünk követeléseinket. Lehetőleg csak sugallva, hogy az Európai Unió és az USA vezetői sajátjuknak érezzék a felvetéseket.