Meghasonlók sorsa
Válasz Kertész Ákosnak
Joviális öregúr, széles, optimista mosollyal tekint a jövőbe az Amerikai Magyar Népszava lapjairól. Kertész Ákos „Európa és Gyurcsány közti párhuzamokról” írt cikket. Mit is mond? Orbán Viktor – ha nem állítja meg Európa – eljuttatja a földrészt egy olyan tragédiáig, amibe Hitler kergette. (Háború, népirtás, soha nem látott pusztítás.) Komor jóslat. Vajon komolyan gondolja? Ezen kívül: ma Magyarország egy náci-fasiszta ország („góc”). Tovább: A szabadságot mi mindig másoktól kaptuk és nem is tudtunk vele élni soha. Orbán Viktor „neonáci diktátor”, Hitler parafrázisa. Orbán strassbourg-i szereplése után írja: Európa elveszett! Vége van… Ázsia egy jelentéktelen félszigete lesz. Köszönjük Orbánnak. Mindez már éppen elég lenne egy életfogytig tartó beutalóhoz a Lipótmezőre, ha Gyurcsányék ideje alatt az is el nem illant volna a semmibe. (Majd a szándékok szerint „valakinek” a zsebébe.)
Van még más elmés állítás Kertész cikkében: Gyurcsányt korholja, hogy azzal számol, még két esztendőre szól az Orbán-kormány mandátuma. Kertész nem ért i… Hiszen ő megmondta, hogy Orbán náci. Azokat pedig meg kell semmisíteni. Hogy demokratikus választások? Hogy parlamenti mandátum? Kit érdekel? Gyurcsánynak Kertész szerint hadat kellene üzenni Magyarországnak. Nem teszi. Lehet, hogy nem demokrata ez a Gyurcsány? – kérdi Kertész. Zárt osztály, kilincs csak kívül legyen az ajtón.
Továbbá: Kertész azt sugallja: a mai Magyarországon napirenden van a zsidók kiirtása, az endlösung, fajelmélet, szlávok rabszolgasorsba döntése, ősi mitológia államvallássá emelése. Erre a tévútra viszi ma Magyarországot a Fidesz és Orbán. A többit hagyjuk: Kertész nem történész, Bethlen István óriási teljesítményét egyszerűen „hungaronácizmus”-nak nevezi, és világosan megüzeni Gyurcsánynak: a mai kétharmados + jobbik társaságnak – mivel fasiszta- : nem lehet helye az új Köztársaságban. Meg kell semmisíteni. „Morálisan”. Nem fizikailag, csak mint osztályt – mondaná Kertész a XX. század ötvenes éveiben. De akkor ki marad? Hát ő, meg a Gábor, meg a Bálint, meg a Gyuri, meg a Peti. Hisz a magyar nép amúgy is fasiszta. Eltelve a „nacionalista gőggel”. Kertész azon háborodik fel leginkább, hogy Gyurcsány szerint azért némi átalakulás (átnevelés) után ennek a népnek is helye lesz a Negyedik Köztársaságban. Dehogy! Meg kell semmisíteni! – mondja Kertész. Morálisan… Mit is jelenthet a morális megsemmisítés? Egyenjogú státust? Mint a hortobágyi munkatáborban? Vagy egy bélyeggel a homlokunkon? Esetlek betűvel a kabátunkon: M. (Magyar). Vagy N. (náci). Ez lesz ám a demokrácia!
A mosolygós embernek azt üzenem: gondolja még egyszer végig állításait. Mert ha nem hazudik, akkor ma Magyarországon egypártrendszer van, (nem igaz); nem érvényesülnek a szabadságjogok, (pl. a gyülekezés, egyesülés stb.) – érvényesülnek; koncentrációs táborokban folyik a zsidók megsemmisítése, a hatalmon lévőkkel ellentétes politikai nézeteket vallókat fizikailag likvidálják (marhaság); az ország gőzerővel fegyverkezik, hogy megtámadja Európa vezető hatalmait (idióta feltételezés); , csak és kizárólag a hatalom által pénzelt lapok és rádió-tv állomások léteznek, nincs szó kritikáról (nézzen bele az ATV-be, Népszavába, HVG-be stb.), Orbán Viktor pedig csalhatatlan „führer”-ként nyilatkozik meg és a világháború kitörését készíti elő. (Stadionokban, pártnapokon stb.-)
Vajon Kertész Ákos tényleg azt hiszi: ez a mai Magyarország? Járt mostanában erre? Kizárt dolog! De akkor miért ír ilyeneket? Miféle gyűlölet hajtja? Vagy megrendelés? Hiszen észre sem veszi és máris azonosul Rákosi nézeteivel. Minket pedig, akik nap nap után kemény munkával próbálunk talpon maradni és nem lelécelni: orvosok, nővérek, tanárok, munkások és gazdák, megaláz és megbélyegez. Mi vagyunk a nácik bázisa. A mai kormánytöbbség szavazói. Ejnye Kertész Ákos: ezért komoly dorgálás járna Önnek. Mert hazudik. (Persze csak „morális” dorgálás.)
Micsoda lenézése ez a magyar nemzetnek! Micsoda negligálása a demokratikus választási akaratnak. (Csak nehogy történészkedjen megint, hogy a nácik is választások útján jutottak hatalomhoz. Nem bizony. Az SA vezette polgárháború útján, amit talán Kertész is ajánl? Vagy mit vár Gyurcsánytól? Hogyan szerezze meg a hatalmat? Erőszakkal? Ugye. A szélsőbal máris összeért a szélsőjobbal Kertész indulatában. Megszerezné Gyurcsány, ha tudná, nem egy széplélek. (Schöngeist…)
Van itt még egy árulkodó állítás. A szabadságot – Kertész Ákos szerint - mindig másoktól kaptuk, ajándékba. Vagyis nem is tettünk érte semmit, soha. Nem is érdemeljük meg. 1848/49, 1956, de még 1989 sem mond semmit Kertésznek. Az egész szabadságharcos, kurucos múltunkat nem is kérem számon egy labancnál labancabb elmén. De hogy is van ez? 1849-ben Haynauval kaptuk meg a szabadságot? Vagy 1918-ban Masaryk, Benes, Clemenceau és a többiek hozták a szabadságot? Esetleg 1945-ben Vorosilov és a Vörös Hadsereg? 1956-ban Konyev a forgószéllel? Vagy 1989-ben Gorbacsov ( esetleg Busch) „adta” a szabadságot. Kertész így látja. Most is kívülről várja a szabadságot, az Európai Uniótól. Pedig szabadság még soha nem jött kívülről: a szabadságért mindig ki kellett állni, együtt említeni a függetlenséggel: csak így működött. És ki kell állni ma is.
Kertész nézzen utána. A szabadságért mi vérünket és minden erőnket feláldoztuk: 1849-ben, 1918-ban, 1945-ban és 1956-ban is: pont Kertész tételével ellentétesen, kívülről fojtották meg a magyar demokráciát. Bizony nem tudtunk élni vele, mert agyonnyomtak. Haynau és Vorosilov, a románok és az oroszok: egyre megy. 1989-ben megint nekifeszültünk. Ellopták húsz évünket. Szó szerint. Gyurcsányék, Demszkyék és szekértoló propagandistáik. Ellopták az országot: s ami a legnagyobb baj: ellopták a hitet. De újra felütötte fejét. Van jövőnk és van értelme az életnek.
Utolsó sorában a fantáziánkra bízta Európa és Magyarország sorsát Kertész. Le is írom, mi következik: a magyarság nem fog „morálisan megsemmisülni”, hanem éppenséggel újjászületni. Kivívja függetlenségét és megóvja szabadságát. Európa pedig újjászületik a humanizmus jegyében. A nemzeti demokrácia végre érvényesülni fog. Nem hamis, hanem valódi – összeegyeztethető - nemzeti érdekek mentén. Nem is kell nekünk ehhez „Negyedik Köztársaság”. Elég a harmadik is. Magunkra találunk. A meghasonlók pedig, akik képtelenek azonosságot vállalni a magyarsággal és a demokráciával: sírjanak, ahol senki se látja őket.
Budapest, 2012. január 25.
Szerencsés Károly |
