Lesz-e magyar újjászületés? Kék cédulás hadművelet. A bölcs vezér. Pesti utcán hullt a vér. Tovább a Lenini úton. Aki nincs ellenünk, az velünk van. Rendszerváltáson innen és túl. Több mint 300 színes fényképpel és térképpel.

Földúlt ez a könyv. Úgy látszik, az ember nem tud eléggé megöregedni a történelemhez. Mintha arcomba csapdosta volna meztelen és kíméletlen lapjait. Most itt van ez a könyv, amit két fiatal és koncepciózus történész az asztalunkra "lökött" - tessék olvassátok. Nem csoda, ha megelevenedik az emberben még a megélt múlt is. Nem tűnik el a süllyesztőben, mert mindig jönnek a fiatalok, akik letépik a történelem csalékony álarcát. 
Sok mindent tudtunk a kékcédulákról, noha magam például sohase láttam. Fantom volt, borzongató, mint a Grimm-mese, a távlat még - vagy különösen - a negatív tényeket is fölértékeli. Legendája lett egy ócska trükknek, némely kommunisták a későbbiek során még büszkék is voltak arra, hogy milyen könnyedén lehetett átverni egy népet. Íme a legenda. Szimpla és könnyen tetten érhető csalás, amit a bosszútechnika könnyedén kitermel magából a világraszóló szovjet gátlástalanságból. 
Nem is egyszerűen az az érdekes, hogy az úgynevezett Európában, a jóváhagyott és úgynevezett demokráciában mintegy 200000 hamis szavazatot csinál, és lop magának egy terrorista párt, hanem a "zugehör". Az ártatlanul szemben álló fél pitiáner megalázása, az elkészítendő rabruhában a gombok és a kis elvarrások, a paszomántok és műzsebek, melyekben lebuktató dollárhamisítványokat, akár összeesküvésre alkalmas menleveleket, idézéseket, vérrel átitatott cédulákat helyezhetett el a pétergábori főszabász is. És innen már nincs megállás. 
Gyurkovics Tibor

Egy beszélgetés során - különböző korú, illetve foglalkozású barátaink társaságában - szóba került Pfeiffer Zoltán neve. A többségnek nem volt pontos ismerete arról, ki is ő valójában. Az ismert könyvkiadó cég vezetője - talán a hangzás miatt - összetévesztette Peyer Károllyal. A jogász tudni vélte, hogy 1947-ben az ő pártját „csinálták ki" hamis ajánlásokra hivatkozva, egy petíciós perben. A régi könyveket gyűjtő vízvezetékszerelő olvasta valahol, hogy Pfeiffer nevezte a kisgazdapárt feldarabolását „szalámi taktikának". A programozó akkor hallotta ezt a nevet, amikor a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapján részt vett egy megemlékezésen a kislánya iskolájában. - Nem ő volt az oroszok által elhurcolt képviselő Kovács Béla ügyvédje? -kérdezte. Történelmi nevű, ifjú kollégánk - aki sokat kutatott a Történeti Hivatalban, s az ÁVH által gyártott kihallgatási jegyzőkönyveket olvasta - azt jegyezte meg róla, hogy igen jóképű lehetett fiatal korában, s szeretett feltűnő, szép nőkkel mutatkozni. Mi több a politikai rendőrség pincéjében azt is „bevallották" róla, hogy már a 30-as évektől kapcsolata volt a titkosrendőrséggel, aztán meg az amerikaiaknak „kémkedett". Rendező barátunk egy korábbi filmjét felidézve elmesélte, milyen kalandos körülmények között menekült el Pfeiffer Budapestről. A híres író, aki foglalkozását tekintve klinikai pszichológus, szomorúan emlékezett arra, hogy bátyja, de még a sógornője is azért kerültek börtönbe, mert kitartottak Pfeiffer pártja, s az aláírásuk mellett. Pfeiffer Zoltán nagyszerű ember volt - jegyezte meg -, kár, hogy ma már alig-alig tudnak róla az emberek. E beszélgetés adta számunkra a végső ösztönzést, hogy megírjuk régen tervezett könyvünket Pfeiffer Zoltán életéről, politikai pályafutásáról. Noha voltak már Pfeifferre vonatkozó irataink, részismereteink, valami mindig eltántorított a könyv megírásától. Az anyaggyűjtés nem volt egyszerű. Sok szétszórt, nem tematikus fondokban található információt kellett összeszedni. Kutattunk a Magyar Országos Levéltárban, a Történeti Hivatalban, a Politikatörténeti Intézet Levéltárában, a Belügyminisztérium Irattárában, s Budapest Főváros Levéltárában is.

Emlékezzünk e különleges kalendáriummal az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára! A kalendárium az időszak minden napját két-három oldalpáron idézi meg. Naponként találunk kronológiai összefoglalót, külön is olvashatunk a nap néhány fontos eseményéről, megismerhetjük a nap jelszavait, megnézhetünk néhány jellemző fotót, amelyek egy részét e kötet tárja először a nyilvánosság elé. Dramaturgiai érzékkel válogatott források: újsághírek, nyilatkozatok, naplójegyzetek, versrészletek, kiáltványok, röplapszövegek és a mindezt még életszerűbbé tevő időjárás-jelentés, néhány rádióműsor és színházi program címének felvillantása segít abban, hogy lélekben visszakerüljünk az 50 évvel ezelőtti napok forgatagába.

A könyvbemutatón készült felvétel:

- Milyen befolyást gyakorolt Magyarország a saját történelme alakítására a II. világháború után?

- El lehet-e fogadni azt, hogy a trianoni béke aláírása óta Magyarország döntéshozói alig-alig képesek irányítani az ország, pláne a nemzet sorsát, hisz az alapvetően a nagyhatalmi akarat függvénye?

- Milyen, milyenné válhat az az ország, annak politikája, vezetőinek felelős­ség­vál­lalása, polgárainak öntudata, büszkesége, amely kiindulópontként a realitás áttörhetetlen pán­céljába burkolja ezt a súlyos állítást?

- Magyarország nem, vagy alig lehet ura a saját történelmének, pláne a jövőjének. Mi a történelem üzenete a jövőnek?

„A MEGSZÁLLÓK SZABADSÁGA” című kötet ezekre a kérdésekre keresi a választ.

Részletek a MINDENKINEK FIZETTÜNK Magyar Szemle cikkből:
Nem minden kommunistának a Magyar Kommunista Pártban kell tevékenykednie. Sokkal jobb, eredményesebb, ha néhányan más pártokba lépnek be, ott dolgoznak, gyűjtenek információkat, szereznek tisztségeket.

Ezt a politikai észjárást FÖLDESI MARGIT jellemzi „A megszállók szabadsága” című kötetben. A bújtatott kommunisták, vagy elterjedt becenevükön kriptokommunisták azon serénykedtek a negyvenes évek második felétől – máig ne tudjuk, valójában meddig – Magyarországon, nehogy valódi demokrácia alakulhasson ki a háború dúlta, de a béke kitörése után is lángoktól ölelt kis országban...

Aligha vidám olvasmány FÖLDESI MARGIT műve, amelyet a Kairosz Kiadó tett a visszaemlékezéshez kellően bátor hazai értelmiségiek asztalára. A kivéreztetett ország kirablása, megalázása, tettre kész embereitől való megfosztása, családok megfélemlítése rajzolódik ki érzékletesen az írásmű olvasója előtt.

Az emberiség históriája kevés példáját adja annak, hogy a katonai megszállást szervessé akarja tenni a nagyhatalom, s a leigázott társadalomba saját kezdetleges ideológiáját próbálja beleplántálni, sőt valósággal asszimilálni is megkísérli a foglyul ejtett lakosságot...

Szabadság, te szülj nekem rendet – fohászkodott a költő hozzávetőleg egy évtizeddel a felszabadítók itthoni buzgólkodása előtt. A felszabadítók megszállottak voltak, ennélfogva megszállóvá lettek: messianisztikus vakhitüket tűzzel - vassal terjeszteni próbálták. S ebben nem gátolta őket szinte semmi: a cím – A megszállók szabadsága – éppen emiatt pontos tehát, és eme változat is kifejezi, hogy fájóan fogyatékos volt az a szabadság, ami hazánknak akkoriban jutott.

A kötet alcímeket is visel: a hadizsákmányról, a jóvátételről, a Szövetséges Ellenőrző Bizottságról Magyarországon. Ha nem magyarok lennénk, akkor is borzalmas lenne belegondolni, hogy egy ország, amelyen egy esztendőnyi idő alatt két ellenséges hadsereg is végigsöpört, nem sokkal később a volt ellenségek zsákmányéhségét is kielégítse, majd jóvátételt is fizessen a győzőknek. A mi hazánkkal ez megtörtént.

A történelemtudománynak még becsült adatai sincsenek arra vonatkozólag, hogy hadizsákmány vagy rekvirálás címén milyen összegű értékeket szállított ki a Szovjetunió Magyarországról – írja Földesi.

A háborús pusztítás utáni békés rombolás közepette szinte elhanyagolható körülmény volt, hogy a szovjet hadsereg idehaza a kommunistákat juttatta hatalomhoz. Mindezt a Szövetséges Ellenőrző Bizottság, a SZEB árnyékában, ahol a – mint a szerző fogalmaz – kettős állampolgárságú, hármas kötődésű emberek politizáltak...

FÖLDESI MARGIT kötete különösen izgalmas a kilencvenes éveket idehaza átélt magyar értelmiséginek: akkor a mai tevékeny nemzedékek maguk tapasztalhatták, hogy a negyvenes, ötvenes évek fordulóján szovjet segítséggel, a kötetben érzékletesen leírt módon berendezkedő hatalom generációváltások után is milyen szívósan tartja meg hadállásait.

A hatalomőrzés ezen mechanizmusait, a félelemkeltés eme fortélyait alaposabban megérteti ez a szokatlan őszinteségű történelemkönyv. Ezért nemcsak élvezetes, hanem hasznos olvasmány is lehet mindazoknak, akiknek kevés a szabadság puszta illúziója.

*
„A MEGSZÁLLÓK SZABADSÁGA” című ezen kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik a kivéreztetett ország kirablása, megalázása, tettre kész embereitől való megfosztása, családok megfélemlítése, a felszabadítók megszállottsága és a megszállók szabadsága iránt érdeklődnek, és ebből a kötetből mélyebb kontextusban is igénylik az informálódá

Vesztesnek lenni! Sokféleképpen lehetünk vesztesek. Egyénileg, egy csapatot alkotva, de lehet vesztes egy állam, sőt egy nemzet is. Jelzőket is illeszthetünk a \"vereség\" elé főként az igazságost vagy az igazságtalant, avagy a megérdemeltet vagy a nem megérdemeltet. De, a melléknevektől függetlenül a vereség, az vereség! Következményekkel járó állapot, melyet fel kell dolgozni a túléléshez, a jókedv visszaszerzéséhez. A második világháború után a győztes hatalmak totális győzelmet kívántak maguknak, totális vereséggel sújtott ellenfeleikkel szemben. A vesztes államokat megszállták, saját ellenőrzési rendszerükbe vonták. A vae victis elvet követve gyáraikat, üzemeiket leszerelték, jóvátétel fizetésére kötelezték őket, hadifoglyokat ejtettek. Nem ritkán elrendelték lakosainak ki és áttelepítését is. Mi több meghatározták számukra, a \"demokrácia\" fogalmát, s azt is milyen társadalmi berendezkedés közepette kell élniük. Mindezek ellenére, egyáltalán nem volt mindegy a vesztes állam magatartása, a győztesekkel szemben folytatott politikája. Ebben a könyvben felvillantjuk a második világháború valamennyi vesztes államának sorsát. S részletesen, kiemelten elemezzük a német szövetségből elsőként kilépő Olaszország 1943 és 1947 közötti történelmét. A kötet végén, magyar nyelven eddig még nem olvasható izgalmas, alapdokumentumokat is talál az olvasó.

Visszaemlékezések, diplomáciai jelentések tükrében, 1945-1947